|
|
|
|
 |
 |
 |
Történeti áttekintés
Helyreállítás - rablógazdálkodás - államosítás
Háborús károk
A magyarországi kőolajipar a második világháború utolsó szakaszában súlyos károkat szenvedett. A helyreállítás a harcok után azonnal megkezdődött. A német tulajdonú MANÁT a Magyarországgal kötött fegyverszüneti szerződés és a potsdami egyezmény értelmében a Szovjetunió birtokába került.
Magyar-szovjet vegyesvállalatok
Az 1946-ban létrejött Magyar-Szovjet Nyersolaj Rt. (MASZOVOL) a MANÁT és a Kincstár kutatási területén kezdett fúrásokba. A fele-fele arányú magyar-szovjet vegyesvállalat első alföldi fúrási üzeme Berekböszörményben, a következő Biharnagybajomban volt.
A MASZOVOL rövid működési ideje alatt a körösszegapáti és biharnagybajomi kisebb kőolajtelepeken kívül 1949-ben Kaba térségében egy földgázmezőt is feltárt.
Bár a MAORT működésének jogi feltételei 1945-re ismét megteremtődtek, bizonyos tényezők akadályozták a zavartalan munkát. Ezek közé tarozott a súlyosbodó infláció, a termelés növelésére vonatkozó szovjet katonai követelés, az alacsonyan megszabott olajár, és egyes állami tisztviselőknek a céghez való viszonya.
Csökkenő kőolajtermelés
A háborút követő időszakban a kőolajtermelés csökkent. Ebben több tényező is szerepet játszott, így pl. a túltermeltetett zalai olajmezők természetes hozamapadása, a racionális termelésre való törekvés és a MAORT gazdasági nehézségei. A nemzetgazdaságnak káros helyzet súlyos viszályokat szült az állam és a MAORT között. A helyzetet a politikai vezetés csak a vállalat államosításával látta feloldhatónak.
Koncepciós per az államosítás érdekében
1948 augusztusában a MAORT egyes vezetőit szabotázs vádjával letartóztatták. Szeptemberben a vállalatot állami kezelésbe vették, a következő év decemberében pedig államosították. Az 1948-as, koholt vádakon alapuló MAORT-per káros hatásaitól az ipar hosszú időn át szenvedett.
Részletek a MAORT-perről: www.olajmuzeum.hu
Az államosítást követően 1949-ben a MAORT-ból öt nemzeti vállalatot hoztak létre a Dunántúli Ásványolajipari Központ irányítása alatt, majd ezeket 1952 októberében beolvasztották az 1949-ben létrejött Magyar-Szovjet Olaj Rt.-be (MASZOLAJ). A MASZOLAJ a magyar olajipar teljes vertikumát 1954-ig fogta össze egyetlen,
50-50%-os részesedésű magyar-szovjet vegyesvállalatban.
A felgyorsult kutatómunka 1951-ben eredményt hozott: a Nagylengyel-2. sz. fúrással megkezdődött a nagylengyeli olajmező feltárása. Az 50-es évek gyors iparosításához a megnövekedett olajigény kielégítése csak a mezők erőltetett termeltetésével volt lehetséges. Ennek káros hatása a nagylengyeli mezőben már 1954-ben tapasztalható volt. A nagylengyeli kutak 1955-ben már 1,2 millió tonna olajat adtak.
A MASZOVOL után a MASZOLAJ folytatta az Alföldön termelésbe állított biharnagybajomi mező feltárását, majd 1951-ben újabb olaj-előfordulást fedeztek fel Mezőkeresztes térségében. Az ismert szénhidrogén-előfordulások sorát 1953-ban két földgázmező felfedezésével (Nádudvar, Rákóczifalva) gazdagították.
A keleti országrészben a szénhidrogén-kutatást – a MASZOLAJ 1954-es megszűnése után – 1956-ban koronázta ismét siker: felfedezték a demjéni kőolaj-lelőhelyet.
Ebben az időben kutatások folytak Nádudvaron, Rákóczifalván, Tótkomlóson, Szolnokon, a püspökladányi, a törteli, a tatárülési, a nagykőrösi, a kabai, a furtazsáki, a jászkarajenői szerkezeten.
A termelési feladatok végzésére 1954-ben létrehozták a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalatot. Tevékenységi területe 1955-ben már Szolnok környékére is kiterjedt.
