|
|
 |
 |
 |
Történeti áttekintés
Növekvő igény, erősödő kőolajipar
Létrejön az OKGT
A magyar kőolajipar 1957-ben ismét egységes szervezetbe tömörült: létrehozták a Kőolajipari Trösztöt, melyhez 1960-ban a gázipar is csatlakozott. Neve ettől kezdődően Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt. A tröszt irányítása alá tartozó vállalatok többszöri átszervezésével alakult ki a kőolajbányászat 1991-ig alig változó vállalati rendszere.
Az OKGT létrejötte utáni időszakban a dunántúli területen tovább folytatódtak a Nagylengyel környéki kutatások, melyek újabb olajtároló tömbök felfedezését eredményezték. Eredményeket hoztak az alföldi kutatások is (Algyő, Zsana, stb.).
Az ország kőolajtermelésének közel 99%-át 1950-ben még a dunántúli olajmezők adták, de ezt követően a kutatások, majd a termelés súlypontja is a nagyalföldi területre esett. A Dunántúl kőolaj- és földgáztermelői szerepét fokozatosan az Alföld vette át.
Vizsgálatok és kísérletek kezdődtek a mezők elvizesedésének korlátozására. A kimerülő dél-zalai olajmezők másodlagos művelésével további olajmennyiségek kitermelésére nyílt lehetőség. Az újabb területeken folytatott kutatások is eredményeket hoztak.
Csökkentett kőolajtermelés
A kőolaj-feldolgozó ipar arculatát az 1948-49 évi államosítások jelentősen átalakították. Az ezt követő átszervezésben több kisebb üzem is megszűnt. Felszámolták a nagy múltú Magyar Petróleumipar Rt.-t és a Fanto Egyesült Magyar Ásványolajgyárak Rt.-t is. A háború utáni évek rablógazdálkodása miatt erősen csökkenő mennyiségben termelt kőolaj feldolgozása még a megmaradt üzemek teljes kapacitását sem igényelte.
1951-ben a nagylengyeli kőolajmező feltárása, a termelés beindulása és a nagylengyeli bitumendús kőolaj feldolgozása miatt új finomító létrehozására lett szükség. Az új finomító, a Zalai Kőolajipari Vállalat Zalaegerszegen épült fel 1952-ben.
Fokozódó szénhidrogén-igény az 50-es években
Az 1950-es évek második felében a szénhidrogének szerepe annyira megnőtt energiamérlegünkben, hogy szükségessé vált a feldolgozóipar fejlesztése. 1962-ben elkezdődött a szőnyi finomító rekonstrukciója. A szőnyi és az almásfüzitői finomítók összevonásával létrehozták a Komáromi Kőolajipari Vállalatot, melyhez 1965-ben hozzácsatolták a Lardoline Olaj- és Zsíradék Vegyészeti Gyárat is.
1962-ben új finomító létesítésébe kezdtek Százhalombattán. Fő feladata a szovjet importkőolaj feldolgozása volt. A Dunai Kőolajipari Vállalat első üzemét 1965-ben helyezték üzembe.
Az 1970-es években újabb finomító épült. A Tiszai Kőolajipari Vállalat elkészültével a magyar kőolaj-feldolgozó ipar ismét egy korszerű gyárteleppel gazdagodott.
1984-ben megszüntették a kőolaj feldolgozását a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál, amely a továbbiakban csak mint továbbfeldolgozó üzem működött. A TIFO nyírbogdányi gyárában a kőolaj-feldolgozás 1983-ban szűnt meg.
